|
A tervezök többet érdemeltek volna
2008.02.23. 15:37
A tervezők többet érdemeltek volna
2007. november 7., szerda 16:39
1954 januárjában az NDK minisztertanácsának elnöksége utasítást adott ki. Eszerint az állami tulajdonban lévő autógyáraknak rövid időn belül ki kell fejleszteniük egy kisautót az alábbi jellemzőkkel:
hirdetés
- kis személygépkocsi, két teljes értékű üléssel elöl, és két pótüléssel hátul;
- önsúly menetkész állapotban legfeljebb 600 kg;
- üzemanyag-fogyasztás legfeljebb 5,5 liter/100km;
- éves termelés 12 000 db/év;
- gyári nagykereskedelmi ára 4000 márka.
Mértanilag szabályos krumplialak
Csak halványan Trabant-alakú
Szintén előírás volt, hogy a karosszériának műanyagból kell készülnie, a fejlesztés időtartamát a nevetségesen rövid 18 hónapban szabta meg. Ehhez képest még az év végén bemutattak egy működő prototípust.
A próbák nem jártak zajos sikerrel. Elsősorban a karosszériával és annak méreteivel voltak gondok - a friss motor és a futómű alkalmasnak tűnt a végleges modellbe való beépítésre. Bár készült kombiverzió is, a mindennapokban az is szinte használhatatlannak bizonyult.
A kombi hozta az akkoriban szokásos hasáb formát
Az egyik legszebb hazai P70
A prototípus gyenge szereplésével kiderült, hogy ez a feladat ilyen rövid idő alatt tisztességesen nem oldható meg. A háború előtti DKW F8 műszaki alapjain, de műanyagborítású karosszériával, hangsúlyozottan átmeneti megoldásként megszületett a P70,. 1956 elején a gyár a begyűjtött tapasztalatok alapján újra nekifutott a P50 tervezésének, majd 1957. november 7-én lezajlott a hivatalos bemutató.
A nagyközönség ettől kezdve (de főleg a 601-es megjelenésétől számítva) a világegyetem egyik fix pontjaként kezelte a Trabantot: az ég kék, a fű zöld, a Trabant pedig így néz ki. A gyár fejlesztői viszont a kezdetektől teljes titokban a Trabant következő generácóját keresték.
P100 (1961)
A P50 projekt megvalósulása a véget nem érő nehézségekkel (nyersanyagellátás, típusfejlesztés) és a hosszú halogatással együtt arra indította az NDK autógyártásának felelős vezetőit, hogy igyekezzenek "megfelelni az új kihívásoknak". Számításaik szerint a Trabant kisautót nagyobb modellnek kellett volna felváltania.
Miután már 1960-ban folytak megbeszélések az Automobilwerke Zwickau és az eisenachi gyár között, a VVB Automobilbau 1961. február 7-én mindkét gyárnak kiadta a feladatot: június 30-ig (azaz öt hónap alatt!) készítsék el a saját prototípusukat.
Mindkét jármű modern, önhordó karosszériát kapott, tekercsrugós futóművel. A karosszéria külső jegyeit a rengeteg üvegfelület és a tetővonal uralta. Egyaránt hidraulikus kormányrásegítőt kaptak (!), az önsúlyuk 900 kg körül mozgott.
A VW alakú Wartburg...
Amíg az eisenachi jármű példaképe vélhetően az akkor mérvadónak tűnő, később azonban az akkor használatos konstrukcióval nagyot bukó Volkswagen volt a maga padló alatti farmotorjával, a zwickaui szász jármű meglepő módon a Wartburg komplett motorját (kétütemű, háromhengeres, vízhűtéses) és futóművét kapta, természetesen az első kerekeket hajtva.
... és a Wartburg alakú Trabant
Sachsenring mintegy 650 ezer márkát fektetett a tesztekbe, és megnyerte a csatát. Az akkori illetékesek a fronthajtást favorizálták, nem utolsósorban azért, mert képes volt fogadni az akkor még a jövő erőforrásának tűnő, bolygódugattyús motort. Ám a hétköznapok ettől még távol álltak, a P100 (ahogy a prototípust nevezték) egy egyliteres, négyütemű Otto-motort kapott volna a szériagyártásban.
Egy igazi nagyautó
A prototípus előállítása ilyen rövid idő alatt valóságos eufóriához vezetett, a szériagyártást (duroplast tetővel, motor- és csomagtérfedéllel) már 1967-re jelezték. Mégis elég volt egy újabb hét, és a P100-ból történelem lett. Berlin határozott: minden dokumentumot megsemmisítettek, a mintadarabokat egyszerűen bezúzták.
Trabant 602 és 602V (1962 - 1965)
Két különböző autóról van szó. A 602 a motor, váltó, hátsó futómű, fűtés apró módosításaival próbálta finomítani a konstrukciót, valamint képessé tették az akkor igen divatos, és az NDK-ban már fejlesztés alatt álló Wankel-motor fogadására.
602V coupé
Külsőleg nagyjából hozta a 601 formáját, így képeket nehéz keríteni róla. A leginkább árulkodó jel épp a gyártól származik, ez a kép az 1971-es kiadású eredeti kezelési útmutatóból származik.
A 602V a Vollheck, azaz ferdehátú verziót takarja. A célkitűzés a nyújtott tengelytáv, nagyobb benzintank, valamint 30 LE-s motor bevezetése volt, emellett ez is képes lett volna fogadni a Wankel-motort.
P603 (1966)
Hogy értsük, és megértsük a 603 technikai és történelmi hátterét, egy kis felvezetés:
Bármilyen embléma lehetne rajta
1964-ben utcára kerültek az első 601-esek, amelyek már modernizált karosszériát, a 600-astól örökölt motort kaptak, de a 601-es már nem számított oly kiugró konstrukciónak, mint a P50 a maga idejében. Bár a mérnökök szolgáltak még meglepetésekkel, mint az 1965-től rendelhető automatikus kuplung (Hycomat), ám felmerült az igény az alapkonstrukció átgondolására.
Ez tényleg egy Trabant
1966. december 30-án elkészült az új típus, a 603 dokumentációja. Az autót nem kis részben exportra szánták, így a piaci igények felmérése alapján több verzióban tervezték a piacra dobást, és (mint a dokumentáció írja) a tervezés elsődleges szempontjai az 1970-es évben várható kényelmi és menetteljesítmény-igények voltak. Ezek pedig a következők:
- Alapkonstrukció: önhordó, természetesen műanyagborítású karosszéria, 2830 mm-es tengelytáv, MacPherson felfüggesztés elöl, 670/730 kp-os tengelynyomás-elosztás.a
- Karosszéria: Hossz 3735 mm, háromajtós karosszéria, négyszemélyes utastér, melegvíz-fűtés (a két nagyobbik motornál), üzemanyagtank a hátsó ülés alatt.
- Futómű: első MacPherson felfüggesztés, alul háromszög-lengőkarokkal, hátsó hosszlengőkarok, tekercsrugók. Duplex fékek elöl, szimplex fékek hátul, fékrásegítő.
- Kormánymű: mint a 601-nél.
- Motor: három verzió a különböző piaci igények szerint.
a. Kétütemű, kéthengeres motor, 600 cm3, 30 LE, a P63/64-es motor fejlesztett változata
b. KKM 51 - bolygódugattyús, egytárcsás (Wankel-) motor, 500 cm3 számított térfogat, 55 LE, széria NSU-motor licence.
c. Négyhengeres, négyütemű motor, 1000 cm3, 40 LE, Skodával közös fejlesztés.
Egy keletnémet Wankel-motor
A tervek szerint a sorozatgyártás 1969 októberében indult volna. A nullszéria és a próbaüzem 6,77 millió keletnémet márkát emésztett fel. A négyütemű motor pénzügyi fedezetét a Skodával közösen teremtették volna elő. 1968-ra az üzemi és gyártáspróbák alapján némileg módosultak. Ekkorra a palettán már a Skoda 1000MB motorja, a Wankel-motor és a Wartburg háromhengeres, kétütemű, vízhűtéses motorja szerepelt. A teljesen kész autót a sorozatgyártástól már csak a gyártósor felállítása választotta el.
Végül elérkezett 1968 decembere, amikor a terveket és a gyártást leállították. Az okok nem műszaki jellegűek voltak, hiszen az autó gyakorlatilag szériaérett volt. Hogy mégis mi okozta a tervek kudarcát? Íme:
- 1968-ra a a Wankel-motor licence lejárt, és az NSU-gyár megváltozott marketingpolitikája miatt nem kívánta a szerződést meghosszabbítani.
- Csehszlovákia megszállása miatt a politikai és gazdasági kapcsolatok megromlottak, így a Skoda-gyár motorjára nem számíthattak.
- Az AWZ saját kapacitása, illetve az eisenachi Wartburg-gyár motorgyártó kapacitása nem fedezte volna az új típus motorigényét.
Ezek, valamint a későbbi politikai stratégia miatt a 603 örökre álom és elpocsékolt pénz maradt.
P760 (1970)
A gyárban Csüngőhasúnak csúfolták
Hozza az RFT rádiósmagnók formavilágát
A 760-as a 603-as fejlesztésénél szerzett tapasztalatokat kamatoztatta volna egy közös csehszlovák-német KGST-autó gyártásánál. A projekt résztvevői Mladá Boleslavban, Eisenachban és Zwickauban közös padlólemezen, azonos motorral (a koda által kifejlesztett 1100 cm3-es, 50 lóerős négyütemű) különböző karosszériaváltozatokat gyártottak volna.
A Trabant-logó alatt háromajtós, ferdehátú, kombilimuzin-szerű karosszéria készült volna (ebből négy darab el is készült), a Wartburg név négyajtós limuzint takart volna, a Skoda pedig a Giugiaro által tervezett karosszériába bújtatta volna a közös technikát.
Wartburg 760
A tervek szerint az autók négy független kerékfelfüggesztést, tárcsaféket kaptak volna, vadonatúj futóművet, váltót, kormányművet terveztek. A sikeres tesztek után a két NDK-s gyár már csak a nullszéria beindításának jóváhagyását várta, de a NSZEP központi bizottsága 1973. április 3-án "a projekt még nem érett a döntésre" felkiáltással gyakorlatilag süllyesztőbe helyezte a tervet.
Skoda 760
Mindkét oldalon csalódással fogadták a bejelentést, ismét rengeteg munka, idő és pénz veszett kárba. A Skoda persze nem hagyta ennyiben, a fenti képen látható 760-as karosszériát használták fel az 1975-ben megjelenő S105-120 alapjaként.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
